Quimera's life

Mindig is szerettem úton lenni és igazából az idő múlásával rájöttem arra is, ritkán érdekel maga a cél, sokkal inkább maga az utazás folyamata az, ami sokkal inkább kikapcsol és azt élvezem igazán, mikor részese lehetek az ott történt dolgoknak, láthatom a változatosabbnál-változatosabb panorámát. Az üvegen keresztül melegít a nap, szól valami kellemes utazáshoz illő zene és átjár egyfajta érzés, mintha nem is a földön járnék, hanem felette pár centivel. No, de elég az ömlengésből és a szentimentális létből. A lényeg, hogy összeválogattam pár képet, amelyek egy úton lettek lefotózva, télen, nyáron, éjszaka... stb. 

Könnyed kis populárisabb rockzene, így vasárnap délutánra:
Professor Green feat Sierra Kusterbeck - Avalon...

Vannak esetek, mikor csak úgy előtör belőlem egy érzés, hogy mennem kell valahová, mindegy merrefelé, csak ne itthon tespedjek. Ma sem volt ez másképpen, egy mondhatni hirtelen ötlettől vezérelve úgy gondoltam, kisétálok és igen, a hangsúly a sétán van, szóval kisétálok a tóhoz, megnézem, milyen látványt nyújt, ebben a zúzmarás, hideg, ködös időben. Mire elindultam érdekes módon egyébként a köd teljesen eltűnt, pedig én azt is belekalkuláltam a dologba. Na sebaj, ez nem szegi a kedvemet gondoltam és ha már beöltöztem, akkor nem fordulok vissza. Mit ne mondjak, kár lett volna kihagyni, mert igen Pazar látvány tárult elém. Igaz ezúttal nem a színek domináltak, mint nyáron, hanem a szürke skálája villantotta meg szépségét. Mert bizony szép volt! A legjobb az egész kis kiruccanásban az volt, hogy egy lélekkel sem találkoztam ott. Nyáron is szerettem akkor kint lenni, mikor más nem „zavart” meg a tekerésben. Olyankor olyan felszabadító tud lenni az egész, olyannak hat, mintha az enyém lenne az egész hely, csak én, meg a természet és senki más. Szuper érzés, javaslom mindenkinek próbálja ki, ha teheti, mert hálás dolog. Arról nem is beszélve, hogy több mint három kilométert sikerült sétálnom, amit már érzek is a lábaimban izomláz képében. Semmin nem gondolkodtam, csupán arra figyeltem csak, hogy jó képeket csináljak, amelyek többék-kevésbé sikerültek is. Az én értékrendem szerint mindenképpen. Jöjjön most néhány mutatóba belőlük.

Mikor ilyen barátságtalan ködös és hideg van kint, mindig Az elit alakulat, hétpróbás Bastogne-i csibészei jutnak az eszembe. Az ő emlékükre szóljon most ez a kis szösszenet.

Egy csodálatos videó a hasonló jelzővel bíró Szegedről.